Bibliaértelmezési alapelvek
Bibliaértelmezési alapelvek
Bibliaértelmezési alapelvek
Mint minden szentírást, a keresztény Bibliát is értelmezni
kell. Bár a fő üzenetet egy gyermek is megértheti, naivitás azt hinni, hogy
minden mondata minden kor minden olvasója számára világos és magától értetődő. Mivel
egyes részleteket a hívők is eltérő módon értelmeznek, jogos a kérdés, hogy mi
alapján dönthetjük el, melyik a helyes vagy legvalószínűbb értelmezés? A Biblia
helyes értelmezésének ráadásul döntő jelentősége van a hit és a hitélet
számára. Dicséretes, ha ahhoz akarjuk tartani magunkat, amit Isten üzen, de
tudnunk kell, hogy egy szöveg pontosan mit állít, és mit nem, illetve hogy amit
állít, az nekünk is szól-e, és ha igen, milyen értelemben? Mindennek lehetséges
és érdemes is utánajárni. Nincs ugyanis olyan hitéleti szélsőség vagy hamis tanítás,
amely ne úgy született volna, hogy figyelmen kívül hagyták az alapvető értelmezési szabályokat.
Elöljáróban: a bibliaértelmezés és
magyarázás folyamatát exegézisnek nevezzük,
az értelmezés módszertanának tudományát pedig hermeneutikának.
A Biblia értelmezésének alapelvei
közé tartozik először is a bibliai szöveg néhány sajátossága.
A keresztény Biblia szövege
hosszú időn át, az i.e. 15-5. sz. között (Ószövetség), illetve az i.sz. 1.
században keletkezett (Újszövetség). Isten a történelemben, a népével való
együttélés során, illetve közéjük születve a legkülönbözőbb élethelyzetekben
akarta bemutatni önmagát, illetve közölte a világról és az emberről a
tudnivalókat. Ezért a legtöbb teológiai témát illetően elmondhatjuk, hogy
Ábrahámnál többet tudott Mózes, Mózesnél többet tudtak a próféták, még többet
mondott Jézus, és a Szentlélek az apostolokat végül elvezette a teljes
igazságra. Mivel tehát a kinyilatkoztatás folyamatában fokozatosságot vagy
fejlődést láthatunk (progresszivitást), a
korábbi szövegeket a későbbiek
fényében kell értékelnünk és értelmeznünk.
A Biblia szövegét kb. negyven, nagyon különböző korban élő, foglalkozású, képzettségű és karakterű ember írta le. Tanítása mégis egységes, mert Isten értelmesen szól, és önmagának nem mond ellent. Ha tehát mi valamit ellentmondásosnak látunk, érdemes tovább kutatnunk. Ha feltárjuk a Szentírás belső összefüggéseit, azaz összeszedjük mindazt, amit egy témáról a teljes szöveg elmond, többnyire világossá válnak az első látásra nehezen érthető vagy ellentmondásosnak tűnő kijelentések. Ebben az értelemben tehát az Írás önmagát magyarázza. Ennek felismerésében segítenek a bibliakiadások lap alján vagy szélén található referenciái: utalások más bibliai szövegekre, amelyek szintén az adott témáról szólnak.
A Biblia a miénktől sokban eltérő
korban és kultúrában keletkezett, ezért helyes értelmezéséhez szükségünk van
bizonyos bibliai segédeszközökre:
A kifejezés eredetije azt jelenti: „egyenes irányban átvágni”
egy területen, kerülő utak nélkül nekivágni egy útnak, átvitt értelemben
helyesen előadni vagy tenni valamit (vö. Fil 3:16). A tanítás tehát legyen
Ha a Szentírás értelmezése és magyarázása során figyelembe
vesszük az alábbi négy szempontot,
akkor minden bizonnyal nem tévedünk el. Kérdezzük meg magunkat, hogy amire
jutottunk, összeegyeztethető-e