1Jn 2:15-16 Szeretni a világot: a mai vizuális kultúrát?
„Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága és a vagyonnal való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van.”
Probléma
Ha a mondatot a gondolatmenetből kiszakítva
értelmezzük, és „a világ” fogalmát az
emberiséggel azonosítjuk, akkor felmerülhet a kérdés, hogy ez nem mond-e
ellent a Jn 3:16-nak, amely szerint Isten úgy
szerette a világot; ha pedig „a világ” fogalmát a mai vizuális kultúrával azonosítjuk, akkor úgy tűnik, jó
keresztény számára tilos a tévé, a mozi és az internet - a szépség- és
testkultúra plakátvilágának, illetve a pornográfia veszélyei miatt.
Értelmezés
Először is, János a leveleiben sokszor és több értelemben használja
a „világ” (koszmosz) fogalmát. Egyfelől
„világ” az a hely, ahova Isten
elküldte a Fiát (1Jn 4:9) „a világ”, azaz minden
ember üdvözítőjéül (4:14 vö. Jn 3:16). Más-felől többnyire az egyházon kívüli emberek világára gondol,
spirituális szempontból: Krisztus nem csak a már hívőkért volt engesztelő
áldozat, hanem „az egész világ” bűnéért is (1Jn 2:2); azért nem ismer minket
hívőket „a világ”, mert Krisztust sem ismerte meg / fel (3:1); akár gyűlölhet
is minket „a világ” (3:13); sok hamis próféta járkál „a világban” (4:1), még az
antikrisztus szellemisége is megjelent „a világban” (4:3), de Krisztus a
hívőkben nagyobb ezeknél „a világban” ható erőknél (4:4), akkor is, ha „a
világ” inkább a hamis prófétákra hallgat (4:5-6); bár „ahogyan ő (Krisztus)
van, úgy vagyunk mi is ebben a világban” (4:17), végső soron a hitünk legyőzi
„a világot” (5:4-5), amire azért van szükség, mert „az egész világ” a gonosz
hatalmában van (5:19). Csak egyszer utal „e világi” javakra, amiket meg kell osztani a nélkülöző testvérrel (3:17).
Másodszor, a 1Jn 2:15-16 előtt János rámutat arra a drasztikus ellentétre, amely a
testvérszeretet világossága és a testvérgyűlölet sötétsége között van (2:7-11),
majd levele célcsoportjára (a hitben gyermekek, ifjak és atyák) és okára:
bűneik megbocsáttattak, ismerik Istent, erősek, Isten igéje megmarad bennük, és
legyőzték a gonoszt (2:12-14).
Ezek
után figyelmezteti őket (2:15), hogy választaniuk
kell, kit vagy mit szeretnek: az Atyát vagy a világot; ha pedig „szeretni” csak egyiküket lehet, akkor „szeretni”
több, mint érezni valamit: értékekről, döntésekről, irányultságról van szó,
azaz végső soron engedelmességről (vö. 5:3). Mindenképpen „szeretünk” valakit vagy valamit, de megválaszthatjuk,
kit vagy mit. A vágyakat Isten
teremtette belénk, és a vagyon sem bűn önmagában, de úgy tűnik, az egész világ
körülöttünk másról sem szól, mint a függésről és kérkedésről (4:16), pedig a
világ, a kívánságok és a vagyon mind elmúlik
(4:17).
Alkalmazás
János tehát nem mond ellent önmagának (ti. a Jn 3:16-nak), és anakronizmus lenne úgy vélni, hogy a mai nyugati világ vizuális kultúrájára vagy kulturálatlanságára gondolt.
Egyrészt minden média lejátszón van kikapcsoló gomb, másrészt az ilyen kísértések kerülése önmagában nem garantálja az Isten iránti szeretetet. János a szeretetünk tárgyának megválasztásával az életutunk tudatosítására szólít fel.
Nem vágytalan, hanem szenvedélyes életre. Mindenkinek vannak vágyai és mindenkinek van valamije, de nem szabad engednünk, hogy életünk értékeit, döntéseit és irányát (azaz szeretetünket) az szabja meg, amire ezen a világon vágyhatunk, vagy amit ezen a világon birtokolhatunk. A mulandó dolgok bálványozása helyett inkább az Örökkévalót szeressük (vö. 1Jn 5:20-21)!