1Jn 2:15-16 Szeretni a világot: a mai vizuális kultúrát?

„Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága és a vagyonnal való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van.”

Probléma

Ha a mondatot a gondolatmenetből kiszakítva értelmezzük, és „a világ” fogalmát az emberiséggel azonosítjuk, akkor felmerülhet a kérdés, hogy ez nem mond-e ellent a Jn 3:16-nak, amely szerint Isten úgy szerette a világot; ha pedig „a világ” fogalmát a mai vizuális kultúrával azonosítjuk, akkor úgy tűnik, jó keresztény számára tilos a tévé, a mozi és az internet - a szépség- és testkultúra plakátvilágának, illetve a pornográfia veszélyei miatt.    

Értelmezés

Először is, János a leveleiben sokszor és több értelemben használja a „világ” (koszmosz) fogalmát. Egyfelől „világ” az a hely, ahova Isten elküldte a Fiát (1Jn 4:9) „a világ”, azaz minden ember üdvözítőjéül (4:14 vö. Jn 3:16). Más-felől többnyire az egyházon kívüli emberek világára gondol, spirituális szempontból: Krisztus nem csak a már hívőkért volt engesztelő áldozat, hanem „az egész világ” bűnéért is (1Jn 2:2); azért nem ismer minket hívőket „a világ”, mert Krisztust sem ismerte meg / fel (3:1); akár gyűlölhet is minket „a világ” (3:13); sok hamis próféta járkál „a világban” (4:1), még az antikrisztus szellemisége is megjelent „a világban” (4:3), de Krisztus a hívőkben nagyobb ezeknél „a világban” ható erőknél (4:4), akkor is, ha „a világ” inkább a hamis prófétákra hallgat (4:5-6); bár „ahogyan ő (Krisztus) van, úgy vagyunk mi is ebben a világban” (4:17), végső soron a hitünk legyőzi „a világot” (5:4-5), amire azért van szükség, mert „az egész világ” a gonosz hatalmában van (5:19). Csak egyszer utal „e világi” javakra, amiket meg kell osztani a nélkülöző testvérrel (3:17).

Másodszor, a 1Jn 2:15-16 előtt János rámutat arra a drasztikus ellentétre, amely a testvérszeretet világossága és a testvérgyűlölet sötétsége között van (2:7-11), majd levele célcsoportjára (a hitben gyermekek, ifjak és atyák) és okára: bűneik megbocsáttattak, ismerik Istent, erősek, Isten igéje megmarad bennük, és legyőzték a gonoszt (2:12-14).

Ezek után figyelmezteti őket (2:15), hogy választaniuk kell, kit vagy mit szeretnek: az Atyát vagy a világot; ha pedig „szeretni” csak egyiküket lehet, akkor „szeretni” több, mint érezni valamit: értékekről, döntésekről, irányultságról van szó, azaz végső soron engedelmességről (vö. 5:3). Mindenképpen „szeretünk” valakit vagy valamit, de megválaszthatjuk, kit vagy mit. A vágyakat Isten teremtette belénk, és a vagyon sem bűn önmagában, de úgy tűnik, az egész világ körülöttünk másról sem szól, mint a függésről és kérkedésről (4:16), pedig a világ, a kívánságok és a vagyon mind elmúlik (4:17). 

Alkalmazás

János tehát nem mond ellent önmagának (ti. a Jn 3:16-nak), és anakronizmus lenne úgy vélni, hogy a mai nyugati világ vizuális kultúrájára vagy kulturálatlanságára gondolt.

Egyrészt minden média lejátszón van kikapcsoló gomb, másrészt az ilyen kísértések kerülése önmagában nem garantálja az Isten iránti szeretetet. János a szeretetünk tárgyának megválasztásával az életutunk tudatosítására szólít fel. 

Nem vágytalan, hanem szenvedélyes életre. Mindenkinek vannak vágyai és mindenkinek van valamije, de nem szabad engednünk, hogy életünk értékeit, döntéseit és irányát (azaz szeretetünket) az szabja meg, amire ezen a világon vágyhatunk, vagy amit ezen a világon birtokolhatunk. A mulandó dolgok bálványozása helyett inkább az Örökkévalót szeressük (vö. 1Jn 5:20-21)!