ApCsel 5:3 A Sátán is betöltheti a hívőt, nem csak a Szentlélek?
„Péter azonban így szólt: Miért szállta
meg a Sátán a szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek, és félretegyél magadnak a föld árából?”
Probléma
A protestáns fordításokban Péter azt kéri számon a
hazug Ananiáson: „miért foglalta el” (KB, ÚRK), „hogyan foglalhatta el ennyire”
(EFO), illetve „miért szállta meg” a Sátán „a szívét” (ÚFO, RÚF)? Az eredetiben
ráadásul a pléroó (betölteni) ige
áll, mint az Ef 5:18-ban (ld. külön), tehát úgy tűnhet, hogy a Szentlélekhez
hasonlóan a Sátán is betöltheti a hívőt, ami Ananiásnak az életébe került. A
szöveg azonban nem a „megszállott hívő” esetéről szól.
Fordítás
Görög eredeti: Anania, dia ti eplérószen ho szatanasz tén
kardian szu…?
Formahű fordítás:
„Ananiás, mi miatt / miért töltötte be a Sátán a szívedet?”
Értelmező fordítás: „Ananiás, mivel vett rá a Sátán / a Vádló…?
Indoklás
A szövegben valóban a pléroó („betölteni”) ige áll, de nem önmagában, hanem egy sajátosan héberes kifejezés részeként: pléroó tén kardian. Amikor valakinek „betelik a szíve” (málé lév), akkor „felbátorodik”, de ha valaki más „tölti be a szívét”, akkor ez a másik személy „ráveszi” valamire az embert. (A „szív” a héberben elsősorban a gondolkodás szerve – az agy funkcióját ui. nem ismerték). Péter apostol kérdése („Miért?”) tehát konkrétan az okra irányul: „Mi miatt?” (dia ti)? Mivel vette rá őket a Vádló, hogy hazudjanak a Szentléleknek?
Egyes
ókori kéziratokban (pl. Codex Sinaiticus) nem eplérószen („…töltötte be”), hanem epérószen („…csábította bűnre” vagy „…ejtette kísértésbe”)
olvasható, de ez minden bizonnyal másolói hiba eredménye, az -l- véletlen kihagyásából keletkezett,
és görög fül számára ugyanúgy idegen marad „a szív” megkísértése mint
betöltése. A katolikus fordítások talán ezt az olvasatot követik, minden esetre
közelebb állnak a héberes kifejezés jelentéséhez: „Mivel csábította /
csábíthatta el a Sátán a szívedet?” (B-D, SZIT), „Miért ejtette a sátán
kísértésbe a szívedet?” (KNV). Sajnos azonban „a szívet betölteni” hebraizmus
fordításakor fölöslegesen megtartják a „szív”-et a mondatban, ami fölösleges
kérdéseket vethet fel az olvasóban (hogyan csábulhat el, eshet kísértésbe „a
szív”? stb.).