Jak 4:4 Barátság a világgal: a kortárs kultúrával?

„Paráznák, nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik Istennek.”

Probléma

Akik a mondatot a gondolatmenetből kiszakítva értelmezik, és „a világ” fogalma alatt a 21. sz-i kortárs kultúrát értik, a világgal való „barátság” alatt a kortárs kulturális jelenségek elfogadását, használatát, követését fogják érteni.

Számukra ezért Istennel ellenségeskedik az a hívő, aki színházba, moziba vagy koncertre jár, nem bibliai témájú irodalmat olvas, nem keresztény zenét hallgat, nem keresztény filmeket is megnéz, igényesen öltözködik, sportolni jár stb.    

Értelmezés

Először is, Jakab levele egy problémákkal, bűnökkel teli, szétszakadt közösségnek íródott, és a 4. fejezet is komoly erkölcsi vétségekkel foglalkozik. A közösségben dúló viszálykodás forrása a tagjaikban dúló önző kívánságok és az irigykedés (4:1-3), illetve a gőg (4:6) és mások leszólása (4:11). Észre sem vették, hogy nem csupán egymástól, hanem Istentől is eltávolodtak, a Vádlónak pedig nem álltak ellent (4:7-8). Ennek a gondolatmenetnek a közepén ítéli Jakab a mentalitásukat és a magatartásukat: a világgal barátkozva Istennel ellenségeskednek.

Másodszor, a régiesen „paráznák”-nak fordított moikhalidesz szó jelentése „házasságtörők” (moikheia = házasságtörés). Jakab itt gondolhat konkrét házasságtörésre  is (vö. „tagjaitokban dúló kívánságok”, „élvezeteitekre”?), de átvitt értelemben is, mint ami nem férjek és feleségek, hanem Krisztus és Egyháza viszonyának sérülése. Ez utóbbinak bibliai előzménye van, mert a „paráználkodás” (héber náaf = házasságtörés, prostitúció) kifejezést az Istenhez való spirituális hűtlenségre is használták. Erre rengeteg példát látunk az Ószövetségben (pl. 5Móz 31:16-17), az evangéliumban Jézusnak a kortársai több­ségéről alkotott véleményében (Mt 12:39 16:4), illetve az apostoli levelekben, mert a Krisztus és Egyháza közötti „eljegyzés” (2Kor 11:2 Ef 5:31-32 Jel 19:7-8) megszegése – akár prostituálttal, akár spirituálisan – az Úr haragját váltja ki (1Kor 6:15-20, 10:6-9 Kol 3:5-6 Jel 2:14-16).

Harmadszor, a „világ” (görög koszmosz) sokjelentésű bibliai kifejezés: a világ-egyetem, az emberiség, a zsidóságon kívüli népek, korunk világa, az egyházon kívüli emberek stb. Főleg ez utóbbi értelemben véve „a világ” (a nem keresztények) a hívőket megvetik (1Kor 4:9), nem ismerik, akár gyűlölik is (1Jn 3:1,13), mert más értékrendet vallanak. A hívő vagy a világi értékrendet követi, vagy Krisztusét, de ha az egyiknek a barátja, akkor a másiknak az ellensége.  

Alkalmazás

Jakab itt „a világ” alatt nem az egész kortárs kultúrát, és nem is a 21. századi nyugati kultúra jelenségeit értette. A világgal való „barátkozás” helyett sem a világból való kivonulást és a kultúra válogatás nélküli elutasítását ajánlotta. 

Jakab bizonyos emberi viselkedést ítélt el, konkrétan az önző, irigykedő, gőgös, másokat leszóló és viszálykodó mentalitást. Ez az, ami a világban lehet megszokott, de aminek az egyházban nincs helye. Krisztus követésével és Isten megismerésével ugyanis gyógyul az önbecsülésünk és nő mások iránti megbecsülésünk. 

Különösen szomorú, ha ennek híján az egyházban is az összehasonlítgatás, az ítélgetés és az ambíciók pusztítanak, de Jakab szerint meg lehet alázkodni, újra engedelmeskedni lehet Istennek, és újra ellen lehet állni a Vádlónak (Jak 4:7-10).