Jak 4:4 Barátság a világgal: a kortárs kultúrával?
„Paráznák, nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik Istennek.”
Probléma
Akik a mondatot a gondolatmenetből kiszakítva értelmezik, és „a világ” fogalma alatt a 21. sz-i kortárs kultúrát értik, a világgal való „barátság” alatt a kortárs kulturális jelenségek elfogadását, használatát, követését fogják érteni.
Számukra ezért Istennel ellenségeskedik az a hívő, aki színházba,
moziba vagy koncertre jár, nem bibliai témájú irodalmat olvas, nem keresztény zenét
hallgat, nem keresztény filmeket is megnéz, igényesen öltözködik, sportolni jár
stb.
Értelmezés
Először is, Jakab levele egy problémákkal, bűnökkel teli,
szétszakadt közösségnek íródott, és a 4. fejezet is komoly erkölcsi vétségekkel foglalkozik. A közösségben dúló
viszálykodás forrása a tagjaikban dúló önző kívánságok és az irigykedés
(4:1-3), illetve a gőg (4:6) és mások leszólása (4:11). Észre sem vették, hogy nem
csupán egymástól, hanem Istentől is eltávolodtak, a Vádlónak pedig nem álltak
ellent (4:7-8). Ennek a gondolatmenetnek a közepén ítéli Jakab a mentalitásukat
és a magatartásukat: a világgal barátkozva Istennel ellenségeskednek.
Másodszor, a régiesen „paráznák”-nak fordított moikhalidesz szó jelentése „házasságtörők”
(moikheia = házasságtörés). Jakab itt
gondolhat konkrét házasságtörésre is
(vö. „tagjaitokban dúló kívánságok”, „élvezeteitekre”?), de átvitt értelemben
is, mint ami nem férjek és feleségek, hanem Krisztus és Egyháza viszonyának
sérülése. Ez utóbbinak bibliai előzménye van, mert a „paráználkodás” (héber náaf = házasságtörés, prostitúció) kifejezést az Istenhez való spirituális
hűtlenségre is használták. Erre rengeteg példát látunk az Ószövetségben (pl.
5Móz 31:16-17), az evangéliumban Jézusnak a kortársai többségéről alkotott
véleményében (Mt 12:39 16:4), illetve az apostoli levelekben, mert a Krisztus
és Egyháza közötti „eljegyzés” (2Kor 11:2 Ef 5:31-32 Jel 19:7-8) megszegése – akár
prostituálttal, akár spirituálisan – az Úr haragját váltja ki (1Kor 6:15-20,
10:6-9 Kol 3:5-6 Jel 2:14-16).
Harmadszor,
a „világ” (görög koszmosz)
sokjelentésű bibliai kifejezés: a világ-egyetem, az emberiség, a zsidóságon
kívüli népek, korunk világa, az egyházon kívüli emberek stb. Főleg ez utóbbi
értelemben véve „a világ” (a nem keresztények) a hívőket megvetik (1Kor 4:9), nem
ismerik, akár gyűlölik is (1Jn 3:1,13), mert
más értékrendet vallanak. A hívő vagy a világi értékrendet követi, vagy
Krisztusét, de ha az egyiknek a barátja, akkor a másiknak az ellensége.
Alkalmazás
Jakab itt „a világ” alatt nem az egész kortárs kultúrát, és nem is a 21. századi nyugati kultúra jelenségeit értette. A világgal való „barátkozás” helyett sem a világból való kivonulást és a kultúra válogatás nélküli elutasítását ajánlotta.
Jakab bizonyos emberi viselkedést ítélt el, konkrétan az önző, irigykedő, gőgös, másokat leszóló és viszálykodó mentalitást. Ez az, ami a világban lehet megszokott, de aminek az egyházban nincs helye. Krisztus követésével és Isten megismerésével ugyanis gyógyul az önbecsülésünk és nő mások iránti megbecsülésünk.
Különösen szomorú, ha ennek híján az egyházban is az
összehasonlítgatás, az ítélgetés és az ambíciók pusztítanak, de Jakab szerint meg
lehet alázkodni, újra engedelmeskedni lehet Istennek, és újra ellen lehet állni
a Vádlónak (Jak 4:7-10).