Lk 14:17 Mindenkinek „megvan” a maga keresztje?
„Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, nem lehet a tanítványom.”
Probléma
A „maga keresztjét” kifejezést a szövegkörnyezetből
kiszakítva sokan úgy értik, mintha Jézus az
élet nehézségeiről beszélne: mindenkinek megvan a maga keresztje vagy
hordozza a maga keresztjét, azaz a sorsát. Valóban erről van itt szó?
Értelmezés
Először is, a kereszt és a kereszthordozás Jézus korában és
szóhasználatában is a kivégző eszközre
utalt. A rómaiak a rabszolgákat végezték ki keresztre szögezve, büntetésül és
elrettentésül. A keresztet a kivégzendővel vitették ki a település utcáin át a
vesztőhelyre, tehát aki keresztet hordozott, az a bűnözőknek járó megvetésnek és gyalázkodásnak volt kitéve. Maga a
kereszthalál is a nyilvános, szégyenletes és akár napokon át tartó kínhalált
jelentette.
Másodszor, Jézus kereszthordozásról szóló tanítása mögött az áll (ld.
Mt 16. Mk 8. és Lk 9. fejezet), hogy (1) Jézus tanítványai felismerték benne a
Messiást, de (2) a Messiásról megvoltak a maguk elképzelései; ezt korrigálandó
(3) Jézus bejelentette a rá váró szenvedéseket, ez (4) a tanítványoknak nem
tetszett, mire Jézus (5) igyekezett velük megértetni, hogy aki őt akarja
követni, annak akár a keresztre is követnie kell őt.
Alkalmazás
Jézus nem az egyéni sors és az élet hozta problémákról
beszélt, hanem az evangéliumért vállalt
szenvedésről. Jézus követőinek tudniuk kell: hitükért általános megvetés és
gyalázkodás tárgyává válhatnak (ez a „naponkénti” kereszt, Lk 9:23), vagy akár szó
szerint is az ő sorsára juthatnak (pl. Péter fejjel lefelé fordított kereszten,
András pedig X alakú kereszten halt meg).