Mt 5:4 A szomorúakat „megvigasztalják”? Kik?
„Boldogok, akik
szomorúak, mert majd megvigasztalják őket.”
Probléma
A modern katolikus bibliafordítások kerülik a régies tatik/tetik műveltető igelakot. A kijelentő mód, többes szám 3. személyű alakkal való pótlás azonban esetenként félrevezető: a „megvigasztalják őket” (SZIT, KNV) azt a kérdést veti fel, hogy kik vigasztalják meg a szomorúakat?
A „vigasztalásban lesz részük”
(B-D) formahű fordítás pedig egyáltalán nem utal a szomorkodók vigasztalójának kilétére.
Vajon van az eredeti szövegben konkrétabb utalás?
Fordítás
Görög eredeti: makarioi
hoi penthuntesz, hoti autoi parakléthészontai
Formahű fordítás: „Boldogok a szomorúak, mert ők majd megvigasztaltatnak.”
Értelmező fordítás: „Boldogok a szomorúak, mert majd
Isten megvigasztalja őket.”
Indoklás
A görög parakalein (vigasztalni, pártfogolni) ige jövő idejű szenvedő alakban áll. Ez itt az ún. passivum theologicum, amikor a szenvedő szerkezet anélkül utal Istenre, hogy kimondaná: Isten cselekszik.
Ezt a szövegkörnyezet is
igazolja, hiszen a „boldogok” vagy „áldottak” az egész Hegyi Beszédben Isten és ügye miatt olyanok, amilyenek, és
teszik, ami tesznek. Nem általában a szomorkodókról van szó, hanem olyanokról, akik például saját maguk vagy mások bűnei, állapota miatt szomorúak. Jézus szerint vigasztalást is Istentől remélhetnek.