Róm 12:1 Az okos istentisztelet a fizikai aszkézis?
„Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy
okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely
tetszik Istennek…”
Probléma
A hagyományos katolikus és protestáns fordításokból úgy tűnik, Pál apostol arra buzdítja a hívőket, hogy az okos istentisztelet jeleként adják / szánják oda „testüket” Istennek áldozatul. Valamiféle fizikai aszkézisre, testünk gyötrésére lennénk felszólítva?
Újabb fordításokban azonban azt olvassuk: „(ön)magukat” (RÚF, EFO), ami jelentős
különbség. Vajon melyik a helyes?
Fordítás
Görög eredeti: … parasztészai ta szómata hümón thüszian
zószan hagian eüareszton tó theó…
Formahű fordítás:
„…tegyétek oda magatokat élő, szent és tetsző ajándékul az Istennek…”
Értelmező fordítás: „…önmagatokat tegyétek oda (az oltárra) Istennek, eleven,
számára elkülönített és elfogadható ajándékul…”
Indoklás
A probléma a görög szóma sokféle jelentéséből fakad. Vonatkozhat általában az egész emberi testre, hullára, Krisztus testére, illetve az ember egész lényére, önmagára. Itt is ez utóbbi, az ember egészére vonatkozó értelemben áll a szó.
Az okos
istentisztelet nem a fizikai testünk (görög szarx)
feláldozása, fizikai erőfeszítésünk vagy szenvedésünk (bár a szolgálat járhat
ilyesmivel), hanem egész lényünk, önmagunk
odaajándékozása Istennek. Hiszen ő is önmagát adta nekünk (Gal 1:4 2:20 Ef 5:2,25).