Róm 12:1 Az okos istentisztelet a fizikai aszkézis?

„Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik Istennek…”

Probléma

A hagyományos katolikus és protestáns fordításokból úgy tűnik, Pál apostol arra buzdítja a hívőket, hogy az okos istentisztelet jeleként adják / szánják oda „testüket” Istennek áldozatul. Valamiféle fizikai aszkézisre, testünk gyötrésére lennénk felszólítva? 

Újabb fordításokban azonban azt olvassuk: „(ön)magukat” (RÚF, EFO), ami jelentős különbség. Vajon melyik a helyes?

Fordítás

Görög eredeti: … parasztészai ta szómata hümón thüszian zószan hagian eüa­resz­­ton tó theó…

Formahű fordítás: „…tegyétek oda magatokat élő, szent és tetsző ajándékul az Istennek…”

Értelmező fordítás: „…önmagatokat tegyétek oda (az oltárra) Istennek, eleven, számára elkülönített és elfogadható ajándékul…”    

Indoklás

A probléma a görög szóma sokféle jelentéséből fakad. Vonatkozhat általában az egész emberi testre, hullára, Krisztus testére, illetve az ember egész lényére, önmagára. Itt is ez utóbbi, az ember egészére vonatkozó értelemben áll a szó. 

Az okos istentisztelet nem a fizikai testünk (görög szarx) feláldozása, fizikai erőfeszítésünk vagy szenvedésünk (bár a szolgálat járhat ilyesmivel), hanem egész lényünk, önmagunk odaajándékozása Istennek. Hiszen ő is önmagát adta nekünk (Gal 1:4 2:20 Ef 5:2,25).