Róm 6:23 Jézus a bűn zsoldját fizette ki helyettünk?

„Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.” (RÚF)

Probléma

A hagyományos magyar fordítások a mondatban található két birtokos esetet nem bontják fel: „a bűn zsoldja ... az Isten ajándéka...” Ez még nem volna akkora probléma, de a mondat elterjedt teológiai alkalmazása szerint Jézus „a bűn zsoldját” fizette ki értünk, amikor helyettük bűnhődött. Kérdés, hogy a mondat valóban erre utal-e, vagy – a helyettes váltság igazságától függetlenül – valami más az eredeti értelme?

Fordítás, indoklás

Görög eredeti: Ta gar opszónia tész hamartiasz thanatosz, to de khariszma tu theu zóé aióniosz en Khrisztó Iészu tó Kürió hémón.

Formahű fordítás: „Mert a vétek / bűn juttatásai  / bére / zsoldja halál, az Isten ajándéka örök élet Jézus Krisztus, ami Urunk által.

Értelmező fordítás: „Mert a bűntől kapott zsold halál, az Istentől kapott ajándék örök élet Urunk, Jézus Krisztus által.”

A görög opszónion szó az opszon (sült hús) és az oné (ár, érték, bér) szavak összetétele. Eredetileg a katona napi élelmiszer adagját nevezték így, de a zsold (Lk 3:14) vagy hadi költség (1Kor 9:7), illetve anyagi juttatás, támogatás (2Kor 11:8) jelentést is felvette.

A szó itt többes számban áll [ta opszónia], ami (juttatások, bérek, zsoldok) persze magyartalanul hangzik, de az egyes számban álló a szóról (zsold) a bűn isteni büntetésére asszociálunk, és nem arra az ellentétre, ami a naponta megszolgálandó ellátmány és az egyszer s mindenkorra adott ajándék között feszül.

A birtokos eset értelmező felbontását az indokolja, hogy a 6:23 a fejezet utolsó mondata, a fejezet pedig végig arról szól, hogy régebben a bűnt szolgáltuk, „tagjainkat” neki adtuk oda szolgálatra, mert uralkodott rajtunk. Krisztusban azonban a bűn számára meghaltunk, és Isten szolgáivá lettünk. Vagy a bűnt, vagy Istent szolgáljuk, de míg a bűntől zsoldként halált kaptunk, Istentől ajándékként örök életet kaptunk.

Alkalmazás

Úgy tűnik tehát, hogy „a bűn zsoldja” vagy „a vétek bére” kifejezés a halálra utal, de nem úgy, mint ami „Isten szerint a bűn jogos büntetése”, hanem úgy, mint ami a bűntől kapott zsold, bér, juttatás, kvázi „a bűnnek tett napi szolgálatunk gyarapodó és végső jutalma”. – Ha így van, Pál keserű öniróniát használ.

Az Újszövetség természetesen állítja, hogy Jézus „ízlelte meg” a halált (Zsid 2:9), hogy nekünk ne kelljen (Jn 8:52), tehát nyilvánvaló, hogy a halálával adott nekünk életet, hogy ő velünk együtt és mi vele együtt haltunk meg, de a Róm 6:23 nem arról szól, hogy Jézus mit tett értünk vagy a halállal, hanem arról szól, hogy

  • a bűnt rabként szolgálni hova vezet: a halálba, és hogy Istent szabadon szolgálni máshova vezet: az életbe
  • mivel Krisztussal együtt meghaltunk, de fel is támadtunk, Isten szolgálatába állíthatjuk mindazt, amire képesek vagyunk („tagjainkat”)
  • nem azért, hogy megkapjuk a napi betevőt, hanem mert már megkaptuk az elmúlhatatlan életet (2Tim 1:10).