Jézus családfája
Jézus családfája
© dr. Szalai András, Apológia Kutatóközpont, www.apologia.hu (v.5. 2016.03.09.) PDF
Máté és Lukács evangéliuma Jézus nemzetségtábláját vagy családfáját
is közli, a nemzedékek listái azonban sok eltérést mutatnak. Az alábbiakban arra
keressük a választ, hogy mi a családfák jelentősége, a nyilvánvaló különbségek
oka és az első látásra ellentmondásos vagy meglepő adatok magyarázata?
1. A családfák jelentősége
Manapság kevesen tartják számon a családfájukat, de posztmodern
korunkat megelőzően minden emberi kultúrában, így az ókori zsidó törzsi
kultúrában is nagy jelentősége volt a származásnak, a vérvonalnak, az ősiségnek.
1.1. Miért fontos Jézus származása?
Jézus zsidó volt, akárcsak első tanítványai, és számukra ő volt
a megígért Messiás. Mit jelent ez a szó, és milyen ígéretről, jövendölésekről
van szó?
A héber masíah szó
jelentése „felkent”, ennek görögös-magyaros megfelelője a „messiás”. Az olajjal
való megkenés az ókori zsidó kultúrában a király, pap vagy próféta felhatalmazása, beiktatása körüli
szertartás része volt.
A zsidóság hódítókkal, elnyomókkal teli történelme során
hagyomány alakult ki egy eljövendő messiási alakról (5Móz 18:15-19, Ézs 2:1-4,
11:1-10, Ez 37:24-28, Mik 4:1-4, Hós 3:4-5, Zof 3:9 stb.), aki természetesen
zsidó (5Móz 17:15), Júda törzséből való (1Sám 49:10) és Dávid király utódja (2Sám
7:12-16).
Mivel Dávidnak nyolc feleségétől és ágyasaitól legalább húsz
gyermeke született, sok leszármazottja volt, akik számára a vérvonal és a hozzá
kapcsolódó szövetségi ígéretek fontosak voltak, családjuk társadalmi helyzetétől
függetlenül. Származásukat e családokon kívül a zsidó genealógiai nyilvántartás
is számon tartotta, ami azonban Jeruzsálem lerombolásakor megsemmisült (i.sz.
70).
Dávid király Betsabétól származó fiai közé tartozott Salamon (Dávid utódja a trónon) és Nátán. Az evangéliumok szerint ők voltak József, illetve Mária ősei.
1.2. Miért csak Máté és Lukács közli Jézus származását?
Annak a zsidónak tehát, aki messiási küldetéstudattal és
tekintéllyel kívánt fellépni, először is a származását kellett bizonyítania. Máté
evangéliumának célcsoportja a zsidók,
ezért műve legelején Jézus Messiás voltát állítva azonnal közli a „nemzetségtábláját”,
azaz családfáját, Ábrahámtól Dávidon át egészen Józsefig, Jézus törvény
szerinti nevelőapjáig.
Lukács evangéliumának célcsoportja ugyan elsősorban a görögök,
a nem zsidók voltak, de ő az, aki leginkább történészként
közelített Jézus életéhez (ld. 1:1-4). Ezért Jézus történetét az előhírnök,
Keresztelő János történetével kezdi, és Jézus családfáját csak közvetlenül
szolgálatának megkezdése előtt közli (3:23-37). Lukács maga is görög származású
volt, és a zsidók Messiását az egész
emberiség Messiásaként akarta bemutatni. Ezért a családfáját Mária, a vérszerinti
anya ágán vezeti vissza, Dávidon és Ábrahámon át egészen Ádámig.
Márk nem foglalkozik Jézus származásával, mert Rómában, Péter
tolmácsaként működött, amikor felkérték, hogy Péter prédikációi alapján
állítson össze egy szöveget Jézus életéről,
hogy legyen mit olvasniuk a keresztség előtt állóknak. Evangéliuma ennek
megfelelően Jézus tetteit sorolja, és tanítást is keveset közöl. (A Mk 90%-a különben
olvasható Mt-ban is.)
Végül, János evangéliuma sem közli Jézus családfáját. A Jn íródott legutoljára, a már közkézen forgó három evangélium kiegészítéseként. Ő inkább Jézus isteni eredetét és természetét akarta hangsúlyozni, mert őbenne Isten Szava, azaz maga Isten testesült meg, lett emberré (ld. 1:1-18).
2. A különbségek okai
Az „evangélium” mint sajátosan keresztény műfaj nem mai
értelemben vett élet-rajzi mű, hanem tanúságtétel.
A közvetlen szem-, fül- és kéztanúk, illetve közvetlen tanítványaik beszámolói
Jézus tanításairól és tetteiről, születéséről, szolgálati éveiről, haláláról és
feltámadásáról. Jézus nem írt semmit, tanítványai is először szóban adták
tovább tanúságtételüket, de mielőtt meghaltak, gondoskodtak arról, hogy az
utókor is tudjon azokról a dolgokról, amiket ők átéltek. Végül egy emberöltőn
belül négy olyan mű született, amelyek gyorsan az egyház üzenetének alapkövei
lettek: Máté, Márk, Lukács és János evangéliumai.
2.1. Az evangélium – négyszer
Az újszövetségi evangéliumok tehát ugyanazt a történetet írják le, de négy szerző tollából, négy
célcsoportnak címezve, az 1. századi, még igen gazdag szóbeli hagyomány anyagát
ennek megfelelően felhasználva, válogatva.
Önkényességről azonban nincs szó. A négy szerző közül ketten Jézus közvetlen tanítványai, apostolok voltak (Máté és János), ketten pedig apostolok közvetlen tanítványai (Márk Péteré, Lukács Pálé). Kortársak voltak, egymással személyes kapcsolatban álltak, így egymás írásait is biztosan ismerték. Evangéliumaikat az egész egyház ismerte és elismerte: soha senki sem vitatta sem a szerzőségüket, sem a tartalmukat. Ha beszámolóikban vannak is eltérések, azok jelentőségét e tények és világos szerzői céljaik fényében kell vizsgálnunk.
2.2. Családfa – két ágon
Az alábbiakban tehát csak azt a két evangéliumot hasonlítjuk
össze, amelyek foglalkoznak Jézus származásával:
|
Máté |
Lukács |
Ki a szerzője? |
Máté apostol, zsidó származású, egykori vámszedő |
Lukács evangélista, nem zsidó származású, orvos, Pál apostol munkatársa |
Ki a célcsoportja? |
Elsősorban a zsidók |
Elsősorban a nem
zsidók |
Meddig vezeti vissza a családfát? |
Ábrahámig, a zsidók ősatyjáig |
Ádámig, az emberiség ősatyjáig |
Mit akar ezzel üzenni? |
Jézus a zsidók
által régóta várt Messiás |
Jézus az egész
emberiség számára a Messiás |
Melyik szülő őseit sorolja fel? |
József őseit, a törvény szerinti apa vérvonalát |
Mária őseit, a vér szerinti anya vérvonalát |
A dávidi vérvonal melyik ágát követi? |
József Dávid egyik fiának, Salamonnak
a leszármazottja |
Mária Dávid másik fiának, Nátánnak a leszármazottja |
Melyik szülő perspektívájából mutatja be Jézus
születését? |
József (az ő gondolatai, tettei, álmok, angyalok) |
Mária (az ő gondolatai, tettei, angyal, ének) |
Az evangéliumok írói az ókeresztény egyház hitét vallották, miszerint
- Jézus a Messiás, a próféciáknak megfelelően Dávid leszármazottja, mert József és Mária is Dávid leszármazottja volt. A két vérvonal Ábrahámtól Dávidig megegyezik, csak Dávidtól tér el a salamoni és a nátáni ág.
- Jézusnak kettős, emberi és isteni természete volt. Jézus a Szentlélektől fogant, tehát Mária a vér szerinti édesanyja volt, József pedig a törvény szerinti nevelő apja (Lk 3:23 „úgy gondolták róla, hogy József fia”).
2.3. A „nemzedék” kifejezés
A két nemzedék-lista magyar fordítása és eredeti kifejezései a félreértések elkerülése érdekében némi magyarázatot igényelnek.
A Mt 1:1 szerint az evangélium első szakasza „Jézus Krisztusnak, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségkönyve”. A „nemzetségkönyv” kifejezés (görög biblosz geneszeósz) a standard ószövetségi héber kifejezés (széfer tóledót) fordítása. Magyar megfelelője a „családfa” lenne, de tudni kell, hogy Mt és Lk családfái nem teljesek, hanem a szerzői szándéknak megfelelően vannak alakítva.
Az „X nemzette [egennészen] Y-t” vagy „X fia [hüiosz] volt Y” kifejezés ugyanis vagy szó szerinti apa-fia kapcsolatra utal, vagy akár több nemzedéket is átugrik, tehát közvetlen utódot és későbbi leszármazottat egyaránt jelenthet.
2.4. A nemzedékek száma – számszimbolika
A
nemzedékek listáit összehasonlítva a következőket állapíthatjuk meg:
- A Lk 3-beli lista Ádámtól
Ábrahámig Lukács plusz anyaga (3:43-38), aminek az a funkciója, hogy Jézusban
az egész emberiség Messiását láttassa. (Forrásai: 1Móz 5:3-32, 11:10-26 LXX, 1Krón 1:1-4,24-27.)
- Ábrahámtól Dávidig a Mt 1 és
a Lk 3 listája gyakorlatilag egyezik.
- Dávidtól két vérvonalra
válik szét: a salamoni és a nátáni ágra, így a listákban természetesen eltérő
nevek szerepelnek.
A Mt
1:17 szerint Máté saját listájában 3 x 14 nemzedék (genea) szerepel. Egyértelműen mesterséges szerkezetről van szó,
amely mögött sajátos szerzői szándék áll. Mivel minden zsidó tudja, hogy a
Messiásnak Dávid utódjának kell
lennie, Máté ezzel kezdi evangéliumát, a nemzedékek listájába pedig belevisz
egy héberül tudók számára nyilvánvaló üzenetet.
- A héber Dávíd nevet ui. eredetileg három
betűvel írták le: DVD, magán-hangzó
jelek nélkül.
- Az ókori héberben – a
göröghöz és a latinhoz hasonlóan – nem léteztek számok, de a betűknek volt számértékük. A héber ábécében a D(álet)
betűértéke 4, a V(áv) betű értéke
pedig 6, tehát D+V+D / 4+6+4 = 14.
A
számszimbolika még érthető, de ha összeszámoljuk az első sorozatot, a babiloni
fogságba viteltől Krisztusig nem tizennégy, hanem tizenhárom név olvasható. Érdekes módon azonban mindkét adat igaz: Jekonjá ugyanis (Mt 1:12) olyan hosszú
életet élt, hogy a fogságba vitel előtti és utáni listába is beletartozik.
Az is
kérdés, hogy mi magyarázza a Dávid utáni nemzedékek számának nagy eltérését? Dávid és Jézus között kb. tíz évszázad
telt el, és bár érthető, hogy más vérvonalakról van szó, miért sorol fel Máté
26, Lukács pedig 41 nemzedéket?
- Amint tudjuk, Máté és Lukács
is kihagy neveket, illetve nemzedékeket.
- A „nemzedék” szó alatt a
zsidók kb. 40 évet, a görögök azonban kb. 25 évet értettek. Máté elsősorban
zsidóknak ír, ezért a tíz évszázadot első ránézésre is lefedi a 26 generáció
(26 x 40 = 1040). Lukács elsősorban görög kultúrájúaknak ír, azért a tíz
évszázadot legalább 40 generációval kell áthidalnia (41 x 25 = 1025).
- Mindketten ugyanazt a listát
használták, de azt a célcsoport kulturális sajátságait figyelembe véve
kezelték.
Lukács listájában is látható számszimbolika: Ádámtól
Ábrahámig 3 x 7 = 21 nemzedék, Izsáktól Dávidig 2 x 7 = 14 nemzedék, Nátántól a
babiloni fogságig 3 x 7 = 21 nemzedék, Zerubbábeltől Jézusig 3 x 7 = 21 nemzedék,
tehát 11 x 7 = 77 nemzedék élt (legalábbis 77 név lett felsorolva). A bibliai számszimbolikában a 7 a „teljesség”
száma, a 70 ennek fokozása, illetve „a népek” száma.
3. Meglepő dolgok a családfákban
Jézus
családfáiban szerepel néhány magyarázatra szoruló személy és néhány hibásnak
tűnő név.
3.1. Kérdéses nevek
A Mt
1:8 szerint Jórám fia volt Uzzijjá,
de a 2Kir 15:1 szerint Amacjá fia
volt, illetve az 1Krón 3:11-12 szerint is Jórám fia Ahazjá, Ahazjá fia Jóás,
Jóás fia Amacjá, és Amacjá fia volt Uzzijjá. Nincs ellentmondás, csak Máté
kihagyott három nemzedéket a fentebb már említett szerzői szándéknak
megfelelően.
A Mt 1:9 szerint Uzzijjá
(görögösen Uzziás) fia volt Jótám, de a 2Kir 15:1.5 szerint az apa neve Azarjá volt. Nincs ellentmondás, sok
bibliai alaknak van két neve (pl.
Máté/Lévi), így Jótám királyi apját a 2Kir szerzője egy fejezeten belül
fiatalkori és időskori nevén is említi: a 15:1-ben Azarjá („JHVH Megsegít”), a 15:32-ben pedig
Uzzijjá („Erőm JHVH”) – erre utal
Máté.
Amint
már volt róla szó, az Ábrahámtól Dávidig tartó nemzedékek felsorolása Mt-ban és
Lk-ban gyakorlatilag megegyezik, de van két apró eltérés.
- Az egyik eltérés a héberről görögre való átírási vagy
másolási hibaként, félrehallásból keletkezhetett: a Mt 1:3-beli Rám (ld. Ruth 4:19, 1Krón 2:9; a Textus
Receptuson alapuló régi fordításokban „Arám”) a Lk 3:33-ban „Arni” lett, más fennmaradt
változatban „Almin”, de ugyanarról van szó.
- A másik különbség a Mt listájából hiányzó, de a Lk
3:32-ban olvasható Admin, akivel sem
az Ószövetségben, sem a régebbi fordításokban nem találkozunk. Neve csak a
görög Újszövetség újabb szövegkritikai kiadásaiban és az újabb fordításokban
jelent meg. Az indoklás szerint a név
egy 2-3. sz-i papiruszon (P4) és a 4. sz-i Codex Sinaiticus-ban szerepel,
későbbi szövegekben azonban nem; a tudósok többsége jelenleg azt tartja valószínűbbnek, hogy véletlenül maradt ki a
későbbi másolatokból, de a szak-mai vita még nem zárult le.
3.2. Nők, kétes nők
Máté
listájában a szokástól eltérően nők,
ráadásul kétes nők is szerepelnek. Bár
napjainkban a zsidók az anyai ágat tekintik biztosnak és ezért hivatalosnak, az ókorban a férfi ősöket sorolták fel (ld. Mt
1-ben „X nemzette Y-t, Y nemzette Z-t”), ahogy Lukács listájában is csak
férfiak neve olvasható. Máté azonban szándékosan szerepeltet a listában olyan nem zsidó származású nőket, mint a
kánaáni Támár (aki prostituáltnak
öltözve esett teherbe Júdától), a kánaáni Ráháb (aki prostituált volt), a móábi Ruth (özvegy), és a hettita Betsabé (házasságtörő). Máté ezzel nem
lejáratni akarja Jézust, hanem ellenkezőleg: Isten nem zsidókat és bűnösöket is
befogadó – irgalmát akarja illusztrálni.
Lukács listája ugyan nem említ nőket, mégis az anyai vérvonalat ismerteti a férjek nevével. Ennek érdekében egy sajátos görög nyelvi eszközt használ fel, a személynév előtt álló névelőt (ho Iészousz = [a] Jézus). Listájában csak egyszer használja a „fia” (hüiosz) szót, Jézusra, akkor is így: „…lévén fia – úgy vélték – Józsefnek…” (ón hüiosz, hósz enomizeto, Iószéf…), aztán végig a névelő birtokos esetével utal a női vérvonalban a férjek nevére: „…Élié, Mattáté … Ádámé, Istené” (Iószéf tu Éli tu Mattat tu … tu Adam tu Theu).
3.3. Egy kétes király
A Mt
1:11-ben szereplő Jekonjá (más néven Konjáhú vagy Jójákin) személye azért
jelent problémát, mert bűnei miatt Jeremiás próféciája szerint (22:24-30)
egyetlen utódja („magja”) sem ülhet Júda trónján – tehát Jézus sem?
Jekonjá
alig tizennyolc évesen alig három hónapot uralkodott, mielőtt a babilóniak az egész
udvarral együtt elvitték fogságba (2Kir 24:8-17). Az átok már akkor felvetette
a kérdést, hogy Isten vajon hogyan fogja betartani a Dávid házának tett korábbi
szövetségi ígéretét (2Sám 7:16)? A megoldás a Jeremiásnak adatott ígéret lett
(23:5-8), miszerint Isten a valamikori jövőben
„igaz ágat támaszt Dávidnak”, olyan királyt, akinek az uralkodása bölcs és
igazságos lesz, és akinek az idején a
zsidók ismét mind a saját földjükön, szabadon, biztonságban él, és akit így
fognak nevezni: „Az ÚR a mi igazságunk!” (JHVH
cidqénú).
Jekonjá
fiai valóban sosem ültek Júda
trónján, és a nagybátyja, Cidkíjjá („Igazságom JHVH”) lett Júda utolsó királya. A vérvonal azonban nem szakadt
meg, és Jekonjá legidősebb fiával (Sealtiél), majd unokájával (Zerubbábel)
folytatódott, akik József ősei lettek. József azonban Jézusnak csak a törvény
szerinti nevelőapja volt, míg Mária,
aki egy másik dávidi vérvonalból származott, az édesanyja, aki a Szentlélektől fogant (Mt 1:18,20). A Jekonjá vérszerinti leszármazottainak szóló átok
így Jézusra nem érvényes. Viszont Dávid óta Jézus az egyetlen olyan dávidi
uralkodó, akinek uralmát a mennyből jelentik be (Lk 1:30-33).
1948
óta a zsidóság nagy része visszatért a történelmi Júda és Izrael területére, de
a békesség még nem jött el. Az Újszövetség
szerint ugyanis a Messiás Jézus, a dávidi királyi törzs „igaz ága” akkor fogja
megvalósítani a zsidóság számára a Jeremiás által megígért békességet, amikor láthatóan visszatér a földre uralkodni (Lk
1:33, Zsid 2:8, Mt 25:31, Jel 1:7, 20:6).