Jézus családfája

© dr. Szalai András, Apológia Kutatóközpont, www.apologia.hu (v.5. 2016.03.09.) PDF

Máté és Lukács evangéliuma Jézus nemzetségtábláját vagy családfáját is közli, a nemzedékek listái azonban sok eltérést mutatnak. Az alábbiakban arra keressük a választ, hogy mi a családfák jelentősége, a nyilvánvaló különbségek oka és az első látásra ellentmondásos vagy meglepő adatok magyarázata?

1. A családfák jelentősége

Manapság kevesen tartják számon a családfájukat, de posztmodern korunkat megelőzően minden emberi kultúrában, így az ókori zsidó törzsi kultúrában is nagy jelentősége volt a származásnak, a vérvonalnak, az ősiségnek.

1.1. Miért fontos Jézus származása?

Jézus zsidó volt, akárcsak első tanítványai, és számukra ő volt a megígért Messiás. Mit jelent ez a szó, és milyen ígéretről, jövendölésekről van szó?

A héber masíah szó jelentése „felkent”, ennek görögös-magyaros megfelelője a „messiás”. Az olajjal való megkenés az ókori zsidó kultúrában a király, pap vagy próféta felhatalmazása, beiktatása körüli szertartás része volt.

A zsidóság hódítókkal, elnyomókkal teli történelme során hagyomány alakult ki egy eljövendő messiási alakról (5Móz 18:15-19, Ézs 2:1-4, 11:1-10, Ez 37:24-28, Mik 4:1-4, Hós 3:4-5, Zof 3:9 stb.), aki természetesen zsidó (5Móz 17:15), Júda törzséből való (1Sám 49:10) és Dávid király utódja (2Sám 7:12-16).

Mivel Dávidnak nyolc feleségétől és ágyasaitól legalább húsz gyermeke született, sok leszármazottja volt, akik számára a vérvonal és a hozzá kapcsolódó szövetségi ígéretek fontosak voltak, családjuk társadalmi helyzetétől függetlenül. Származásukat e családokon kívül a zsidó genealógiai nyilvántartás is számon tartotta, ami azonban Jeruzsálem lerombolásakor megsemmisült (i.sz. 70).

Dávid király Betsabétól származó fiai közé tartozott Salamon (Dávid utódja a trónon) és Nátán. Az evangéliumok szerint ők voltak József, illetve Mária ősei.

1.2. Miért csak Máté és Lukács közli Jézus származását?

Annak a zsidónak tehát, aki messiási küldetéstudattal és tekintéllyel kívánt fellépni, először is a származását kellett bizonyítania. Máté evangéliumának célcsoportja a zsidók, ezért műve legelején Jézus Messiás voltát állítva azonnal közli a „nemzetségtábláját”, azaz családfáját, Ábrahámtól Dávidon át egészen Józsefig, Jézus törvény szerinti nevelőapjáig.

Lukács evangéliumának célcsoportja ugyan elsősorban a görögök, a nem zsidók voltak, de ő az, aki leginkább történészként közelített Jézus életéhez (ld. 1:1-4). Ezért Jézus történetét az előhírnök, Keresztelő János történetével kezdi, és Jézus családfáját csak közvetlenül szolgálatának megkezdése előtt közli (3:23-37). Lukács maga is görög származású volt, és a zsidók Messiását az egész emberiség Messiásaként akarta bemutatni. Ezért a családfáját Mária, a vérszerinti anya ágán vezeti vissza, Dávidon és Ábrahámon át egészen Ádámig.

Márk nem foglalkozik Jézus származásával, mert Rómában, Péter tolmácsaként működött, amikor felkérték, hogy Péter prédikációi alapján állítson össze egy szöveget Jézus életéről, hogy legyen mit olvasniuk a keresztség előtt állóknak. Evangéliuma ennek megfelelően Jézus tetteit sorolja, és tanítást is keveset közöl. (A Mk 90%-a különben olvasható Mt-ban is.)

Végül, János evangéliuma sem közli Jézus családfáját. A Jn íródott legutoljára, a már közkézen forgó három evangélium kiegészítéseként. Ő inkább Jézus isteni eredetét és természetét akarta hangsúlyozni, mert őbenne Isten Szava, azaz maga Isten testesült meg, lett emberré (ld. 1:1-18). 

2. A különbségek okai

Az „evangélium” mint sajátosan keresztény műfaj nem mai értelemben vett élet-rajzi mű, hanem tanúságtétel. A közvetlen szem-, fül- és kéztanúk, illetve közvetlen tanítványaik beszámolói Jézus tanításairól és tetteiről, születéséről, szolgálati éveiről, haláláról és feltámadásáról. Jézus nem írt semmit, tanítványai is először szóban adták tovább tanúságtételüket, de mielőtt meghaltak, gondoskodtak arról, hogy az utókor is tudjon azokról a dolgokról, amiket ők átéltek. Végül egy emberöltőn belül négy olyan mű született, amelyek gyorsan az egyház üzenetének alapkövei lettek: Máté, Márk, Lukács és János evangéliumai.

2.1. Az evangélium – négyszer

Az újszövetségi evangéliumok tehát ugyanazt a történetet írják le, de négy szerző tollából, négy célcsoportnak címezve, az 1. századi, még igen gazdag szóbeli hagyomány anyagát ennek megfelelően felhasználva, válogatva.

Önkényességről azonban nincs szó. A négy szerző közül ketten Jézus közvetlen tanítványai, apostolok voltak (Máté és János), ketten pedig apostolok közvetlen tanítványai (Márk Péteré, Lukács Pálé). Kortársak voltak, egymással személyes kapcsolatban álltak, így egymás írásait is biztosan ismerték. Evangéliumaikat az egész egyház ismerte és elismerte: soha senki sem vitatta sem a szerzőségüket, sem a tartalmukat. Ha beszámolóikban vannak is eltérések, azok jelentőségét e tények és világos szerzői céljaik fényében kell vizsgálnunk.

2.2. Családfa – két ágon

Az alábbiakban tehát csak azt a két evangéliumot hasonlítjuk össze, amelyek foglalkoznak Jézus származásával:

Az evangéliumok írói az ókeresztény egyház hitét vallották, miszerint 

• Jézus a Messiás, a próféciáknak megfelelően Dávid leszármazottja, mert József és Mária is Dávid leszármazottja volt. A két vérvonal Ábrahámtól Dávidig megegyezik, csak Dávidtól tér el a salamoni és a nátáni ág.
  
• Jézusnak kettős, emberi és isteni természete volt. Jézus a Szentlélektől fogant, tehát Mária a vér szerinti édesanyja volt, József pedig a törvény szerinti nevelő apja (Lk 3:23 „úgy gondolták róla, hogy József fia”).
  

2.3. A „nemzedék” kifejezés

A két nemzedék-lista magyar fordítása és eredeti kifejezései a félreértések elkerülése érdekében némi magyarázatot igényelnek. 

A Mt 1:1 szerint az evangélium első szakasza „Jézus Krisztusnak, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségkönyve”. A „nemzetségkönyv” kifejezés (görög biblosz geneszeósz) a standard ószövetségi héber kifejezés (széfer tóledót) fordítása. Magyar megfelelője a „családfa” lenne, de tudni kell, hogy Mt és Lk családfái nem teljesek, hanem a szerzői szándéknak megfelelően vannak alakítva.

Az „X nemzette [egennészen] Y-t” vagy „X fia [hüiosz] volt Y” kifejezés ugyanis vagy szó szerinti apa-fia kapcsolatra utal, vagy akár több nemzedéket is átugrik, tehát közvetlen utódot és későbbi leszármazottat egyaránt jelenthet.

2.4. A nemzedékek száma – számszimbolika

A nemzedékek listáit összehasonlítva a következőket állapíthatjuk meg:

• A Lk 3-beli lista Ádámtól Ábrahámig Lukács plusz anyaga (3:43-38), aminek az a funkciója, hogy Jézusban az egész emberiség Messiását láttassa. (Forrásai: 1Móz 5:3-32, 11:10-26 LXX, 1Krón 1:1-4,24-27.)
  
• Ábrahámtól Dávidig a Mt 1 és a Lk 3 listája gyakorlatilag egyezik.
  
• Dávidtól két vérvonalra válik szét: a salamoni és a nátáni ágra, így a listákban természetesen eltérő nevek szerepelnek.
  

A Mt 1:17 szerint Máté saját listájában 3 x 14 nemzedék (genea) szerepel. Egyértelműen mesterséges szerkezetről van szó, amely mögött sajátos szerzői szándék áll. Mivel minden zsidó tudja, hogy a Messiásnak Dávid utódjának kell lennie, Máté ezzel kezdi evangéliumát, a nemzedékek listájába pedig belevisz egy héberül tudók számára nyilvánvaló üzenetet.

• A héber Dávíd nevet ui. eredetileg három betűvel írták le: DVD, magán-hangzó jelek nélkül.
  
• Az ókori héberben – a göröghöz és a latinhoz hasonlóan – nem léteztek számok, de a betűknek volt számértékük. A héber ábécében a D(álet) betűértéke 4, a V(áv) betű értéke pedig 6, tehát D+V+D / 4+6+4 = 14.
  

A számszimbolika még érthető, de ha összeszámoljuk az első sorozatot, a babiloni fogságba viteltől Krisztusig nem tizennégy, hanem tizenhárom név olvasható. Érdekes módon azonban mindkét adat igaz: Jekonjá ugyanis (Mt 1:12) olyan hosszú életet élt, hogy a fogságba vitel előtti és utáni listába is beletartozik.

Az is kérdés, hogy mi magyarázza a Dávid utáni nemzedékek számának nagy eltérését? Dávid és Jézus között kb. tíz évszázad telt el, és bár érthető, hogy más vérvonalakról van szó, miért sorol fel Máté 26, Lukács pedig 41 nemzedéket?

• Amint tudjuk, Máté és Lukács is kihagy neveket, illetve nemzedékeket.
  
• A „nemzedék” szó alatt a zsidók kb. 40 évet, a görögök azonban kb. 25 évet értettek. Máté elsősorban zsidóknak ír, ezért a tíz évszázadot első ránézésre is lefedi a 26 generáció (26 x 40 = 1040). Lukács elsősorban görög kultúrájúaknak ír, azért a tíz évszázadot legalább 40 generációval kell áthidalnia (41 x 25 = 1025).
  
• Mindketten ugyanazt a listát használták, de azt a célcsoport kulturális sajátságait figyelembe véve kezelték.
  

Lukács listájában is látható számszimbolika: Ádámtól Ábrahámig 3 x 7 = 21 nemzedék, Izsáktól Dávidig 2 x 7 = 14 nemzedék, Nátántól a babiloni fogságig 3 x 7 = 21 nemzedék, Zerubbábeltől Jézusig 3 x 7 = 21 nemzedék, tehát 11 x 7 = 77 nemzedék élt (legalábbis 77 név lett felsorolva). A bibliai számszimbolikában a 7 a „teljesség” száma, a 70 ennek fokozása, illetve „a népek” száma.

3. Meglepő dolgok a családfákban

Jézus családfáiban szerepel néhány magyarázatra szoruló személy és néhány hibásnak tűnő név.

3.1. Kérdéses nevek

A Mt 1:8 szerint Jórám fia volt Uzzijjá, de a 2Kir 15:1 szerint Amacjá fia volt, illetve az 1Krón 3:11-12 szerint is Jórám fia Ahazjá, Ahazjá fia Jóás, Jóás fia Amacjá, és Amacjá fia volt Uzzijjá. Nincs ellentmondás, csak Máté kihagyott három nemzedéket a fentebb már említett szerzői szándéknak megfelelően.

A Mt 1:9 szerint Uzzijjá (görögösen Uzziás) fia volt Jótám, de a 2Kir 15:1.5 szerint az apa neve Azarjá volt. Nincs ellentmondás, sok bibliai alaknak van két neve (pl. Máté/Lévi), így Jótám királyi apját a 2Kir szerzője egy fejezeten belül fiatalkori és időskori nevén is említi: a 15:1-ben Azarjá („JHVH Megsegít”), a 15:32-ben pedig Uzzijjá („Erőm JHVH”) – erre utal Máté.

Amint már volt róla szó, az Ábrahámtól Dávidig tartó nemzedékek felsorolása Mt-ban és Lk-ban gyakorlatilag megegyezik, de van két apró eltérés.

• Az egyik eltérés a héberről görögre való átírási vagy másolási hibaként, félrehallásból keletkezhetett: a Mt 1:3-beli Rám (ld. Ruth 4:19, 1Krón 2:9; a Textus Receptuson alapuló régi fordításokban „Arám”) a Lk 3:33-ban „Arni” lett, más fennmaradt változatban „Almin”, de ugyanarról van szó.
  
• A másik különbség a Mt listájából hiányzó, de a Lk 3:32-ban olvasható Admin, akivel sem az Ószövetségben, sem a régebbi fordításokban nem találkozunk. Neve csak a görög Újszövetség újabb szövegkritikai kiadásaiban és az újabb fordításokban jelent meg. Az indoklás  szerint a név egy 2-3. sz-i papiruszon (P4) és a 4. sz-i Codex Sinaiticus-ban szerepel, későbbi szövegekben azonban nem; a tudósok többsége jelenleg azt tartja valószínűbbnek, hogy véletlenül maradt ki a későbbi másolatokból, de a szak-mai vita még nem zárult le.
  

3.2. Nők, kétes nők

Máté listájában a szokástól eltérően nők, ráadásul kétes nők is szerepelnek. Bár napjainkban a zsidók az anyai ágat tekintik biztosnak és ezért hivatalosnak, az ókorban a férfi ősöket sorolták fel (ld. Mt 1-ben „X nemzette Y-t, Y nemzette Z-t”), ahogy Lukács listájában is csak férfiak neve olvasható. Máté azonban szándékosan szerepeltet a listában olyan nem zsidó származású nőket, mint a kánaáni Támár (aki prostituáltnak öltözve esett teherbe Júdától), a kánaáni Ráháb (aki prostituált volt), a móábi Ruth (özvegy), és a hettita Betsabé (házasságtörő). Máté ezzel nem lejáratni akarja Jézust, hanem ellenkezőleg: Isten nem zsidókat és bűnösöket is befogadó – irgalmát akarja illusztrálni.

Lukács listája ugyan nem említ nőket, mégis az anyai vérvonalat ismerteti a férjek nevével. Ennek érdekében egy sajátos görög nyelvi eszközt használ fel, a személynév előtt álló névelőt (ho Iészousz = [a] Jézus). Listájában csak egyszer használja a „fia” (hüiosz) szót, Jézusra, akkor is így: „…lévén fia – úgy vélték – Józsefnek…” (ón hüiosz, hósz enomizeto, Iószéf…), aztán végig a névelő birtokos esetével utal a női vérvonalban a férjek nevére: „…Élié, Mattáté … Ádámé, Istené” (Iószéf tu Éli tu Mattat tu … tu Adam tu Theu).

3.3. Egy kétes király

A Mt 1:11-ben szereplő Jekonjá (más néven Konjáhú vagy Jójákin) személye azért jelent problémát, mert bűnei miatt Jeremiás próféciája szerint (22:24-30) egyetlen utódja („magja”) sem ülhet Júda trónján – tehát Jézus sem?

Jekonjá alig tizennyolc évesen alig három hónapot uralkodott, mielőtt a babilóni­ak az egész udvarral együtt elvitték fogságba (2Kir 24:8-17). Az átok már akkor felvetette a kérdést, hogy Isten vajon hogyan fogja betartani a Dávid házának tett korábbi szövetségi ígéretét (2Sám 7:16)? A megoldás a Jeremiásnak adatott ígéret lett (23:5-8), miszerint Isten a valamikori jövőben „igaz ágat támaszt Dávidnak”, olyan királyt, akinek az uralkodása bölcs és igazságos lesz, és akinek az idején a zsidók ismét mind a saját földjükön, szabadon, biztonságban él, és akit így fognak nevezni: „Az ÚR a mi igazságunk!” (JHVH cidqénú).

Jekonjá fiai valóban sosem ültek Júda trónján, és a nagybátyja, Cidkíjjá („Igazságom JHVH”) lett Júda utolsó királya. A vérvonal azonban nem szakadt meg, és Jekonjá legidősebb fiával (Sealtiél), majd unokájával (Zerubbábel) folytatódott, akik József ősei lettek. József azonban Jézusnak csak a törvény szerinti nevelőapja volt, míg Mária, aki egy másik dávidi vérvonalból származott, az édesanyja, aki a Szentlélektől fogant (Mt 1:18,20). A Jekonjá vérszerinti leszármazottainak szóló átok így Jézusra nem érvényes. Viszont Dávid óta Jézus az egyetlen olyan dávidi uralkodó, akinek uralmát a mennyből jelentik be (Lk 1:30-33).

1948 óta a zsidóság nagy része visszatért a történelmi Júda és Izrael területére, de a békesség még nem jött el. Az Újszövetség szerint ugyanis a Messiás Jézus, a dávidi királyi törzs „igaz ága” akkor fogja megvalósítani a zsidóság számára a Jeremiás által megígért békességet, amikor láthatóan visszatér a földre uralkodni (Lk 1:33, Zsid 2:8, Mt 25:31, Jel 1:7, 20:6).